(Hungarian)
A Toccata of Galuppi's
Oh Galuppi, Baldassaro, this is very sad to find!
I can hardly misconceive you; it would prove me deaf and blind;
But although I take your meaning,'tis with such a heavy mind!
Here you come with your old music, and here's all the good it brings.
What, they lived once thus at Venice, where the merchants were the kings,
Where St. Mark's is, where the Doges used to wed the sea with rings?Ay, because the sea's the street there; and 't is arched by ... what you call ...
Shylocks bridge with houses on it, where they kept the carnival:
I was never out of England - it's as if I saw it all!Did young people take their pleasure when the sea was warm in May?
Balls and masks begun at midnight, burning ever to mid-day
When they made up fresh adventures for the morning, do you say?Was a lady such a lady, cheeks so round and lips so red, -
On her neck the small face buoyant, like a bell-flower on its bed,
O'er a breast's superb abundance where a man might base his head?Well, and it was graceful of them - they'd break talk off and afford
- She , to bite her mask's black velvet, he, to finger on his sword,
While you sat and played toccatas, stately at the clavichord?What? Those lesser thirds so plaintive, sixths diminished, sigh on sigh,
Told them something? Those suspensions, those solutions - "Must we die?"
Those commiserating sevenths - "Life might last! we can but try!""Were you happy?" - "Yes." "And are you still as happy?" - "Yes. And you?"
- "Then more kisses!" - "Did I stop them, when a million seemed so few?"
Hark, the dominant's persistance, till it must be answered to!So, an octave struck the answer. Oh, they praised you , I dare say!
"Brave Galuppi! that was music! good alike at grave and gay!
I can always leave off talking when I hear a master play."Then they left you for their pleasure: till in due time, one by one,
Some with lives that come to nothing, some with deeds as well undone,
Death stepped tacitly and took them where they never see the sun.But when I sit down to reason, think to take my stand nor swerve,
While I triumph o'er a secret wrung from nature's close reserve,
In you come with your cold music till I creep through every nerve.Yes, you, like a ghostly cricket, creaking where a house was burned:
"Dust and ashes, dead and done with, Venice spent what Venice earned.
"The soul, doubtless, is immortal - where a soul can be discerned."Yours for instance, you know physics, something of geology,
"Mathematics are your pastime; souls shall rise in their degree;
"Butterflies may dread extinction, - you'll not die, it cannot be!"As for Venice and her people, merely born to bloom and drop,
"Here on earth they bore their fruitage, mirth and folly were the crop:
"What of soul was left, I wonder, when the kissing had to stop?"Dust and ashes!" So you creak it, and I want the heart to scold.
Dear dead women, with such hair, too - what becomes of all the gold
Used to hang and brush their bosoms? I feel chilly and grown old.
Egy Galuppi-toccata
O, Galuppi, Baldassaro, szomorú, hogy rád lelek!
Nem vagyok süket, se vak, hogy téged meg se értselek,
de a szivem oly nehéz, míg képzeletem szál veled.íme itt jössz ó zenéddel, régi kincseket kinál.
Mondd, így éltek Velencében, hol a kalmár volt király
s tengert jegyzett el a dózse, hol a Szent Márk templom áll?Hisz a tenger ott az utca és fölötte ível át
Shylock hídja - házaiban tortották a karnevált -
mintha látnám ... pedig még csak el se hagytam Angliát.Hogy a vízre szállt a május - így meséled, ugyebar? -
éjszakától másnap délig fellángolt a maszkabál
s felkészültek uj kalandra, ifju korban így szabály.Ilyen dáma volt a dáma, piros ajka ily finom?
Nyakán keskeny arca lengett, mint harangvirágszirom?
Felséges mellén a férfi nyughatott mint vánkoson?Elhallgattak kegyesen, s mind téged hallani akart,
- nõk játéka sötét alarc, férfiaké könnyû kard -
te meg ültél méltósággal s felzengett a klavikord.Hát e kis terc,szûkitett szext - jajra sóhaj visszaszáll -
szólt hozzájuk? e kitartás? e feloldás? "A halál?"
Rá a szeptim: "Tart az élet, de kibírni rajtad áll!""Boldog voltál?" "Boldog." "és most?" "Hát te boldog vagy-e még?
"Akkor még több csókot!" "Nekem ezer csók se volt elég!"
Halld, a makacs domináns is vár a feleletre rég.és egy oktáv üt rá választ. Dicsértek ott igazán,
"Remekelt a jó Galuppi, ha komoly volt, ha vidám!
én amikor mester játszik, hallgatni is tudok ám!"Majd elhagytak, amikor a gyöngyör perce érkezett,
sorsuk csupa félig-élet, csupa kurtafényü tett
, hallgatag halál jött értük s nem látnak több kék eget.De ha ülök és tünõdöm, hogy álljak meg helyemen,
s a természen mélyen elzárt titkait ha kémlelem,
bejössz kihült muzsikáddal s érzi minden idegem.Ciripelsz, tücsök-kisértet, holott elhamvadt a ház:
"Hamu, halál - hova lett a valencei aratás?
Lélek marad, ami lélek, nem mulik el az a láz."Hisz te ismered a földtant, ismersz némi fizikát,
algebrát is, de a lélek túlrepüli e határt,
a haláltól lepke félhet, de tenéked meg nem árt.Mert Velence és a népe csak virágzott, hervadott,
bolond ünnep volt gyümölcse, mit a földnek itthagyott,
vajon még maradt-e lélek, mikor a csók megfagyott?"Por és hamu!" - ciripeled. én szivemmel pörölök.
és ti drága, halott hölgyek, hova lett a fürtötök?
Hát az ékkõ melletekrõl? Hûvösödik. Vénülök.(Fordít. Vas István)
(Homepage)|(titles)