Kész a leltárMagamban bíztam eleitõl fogva -ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. árultam forgót, kenyeret és könyvet, ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicsõ harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. |
| (1936. nov. - dec.) |
Das Inventar steht festHoffnung für mich war von Beginn nur ich -dem, der nichts hat, bietet sie billig sich. Sie steht für ihn wie für das Tier bereit, das, wenn verendet, hin für alle Zeit. Ich habe Angst gekannt, hab dennoch mitgemischt, stand meinen Mann, geboren - fortgewischt. Bezahlte auch an jeden nach Gebühr, wer gratis gab, den liebte ich dafür. Wenn Frauen mich umwickelten mit Kunst: ich war so nett und glaubte ihren Dunst. Ich schrubbte Schiffe, zog den Eimer nach. Vor klugen Herren hielt den Kopf ich schwach. Bot Luftballons, bot Brot und Bücher an, Zeitung, Gedicht - bracht alles an den Mann. Nicht ruhmreich in der Schlacht, nicht glatt am Strang, im Bett zu enden hofft ich lebenslang. Was auch geschieht, das Inventar steht fest. Ich hab gelebt - was manchen sterben läßt. |
| (1936 - Übertr. v. Ernst Jandl) |
